Az elmúlt hetekben több alkalommal is tartottak Líbiával kapcsolatban találkozókat, legutóbb épp a tegnapi hír volt. A francia és a brit diplomácia ült tárgyalóasztalhoz azzal a szándékkal, hogy kiértékelje és megoldásokat találjon a líbiai konfliktus rendezésére. Ismeretes, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1973. számú határozatára hivatkozva kezdte meg az alkalmi koalíció a Kadhafi-hoz hű erők támadását.

A tagállamok brüsszeli NATO-nagykövetei kormányaik nemrég arról döntöttek, hogy az atlanti szövetség átveszi az irányítást az Egyesült Államoktól a líbiai polgári lakosság védelmét célzó légi tevékenység felett is. A NATO fog gondoskodni a líbiai légtérben az ENSZ BT által elrendelt repülési tilalom érvényesítéséről, valamint szerepet vállal a Líbiával szemben elhatározott fegyverszállítási embargó kikényszerítésében, tengeri ellenőrzés révén. E két tevékenység irányítását a NATO múlt vasárnap ténylegesen meg is kezdte.

A BT-határozatban ugyanakkor szerepel az is, hogy líbiai a civil lakosságot, illetve a lakott területeket meg kell védeni. Az erre irányuló katonai tevékenység - ami adott esetben azzal járhat, hogy légi csapásokat mérnek a polgári lakosokat fenyegető erőkre - eddig amerikai vezénylés alatt volt. A NATO csak a polgári lakosság védelmében hajtana végre légi csapásokat Líbiában, és nem akar harci támogatást nyújtani egyik félnek sem.

Tudjuk, Németország kezdettől ellenezte a háború megindítását, de Nikolas Sárközy és angol kollégája folyamatos és fenyegető nyilatkozatok után valóban sorozatos légitámadásokkal sok kárt okoztak a Líbiai kormányerőknek. Arra már számtalan elemző felhívta a figyelmet, hogy a koalíció figyelmen kívűl hagyta más arab államok terrorját a tüntető lakossággal szemben és ez felveti a kettős mérce kérdését. Ami a gall kakast illeti, a legutóbb történt felhívása az aktívabb NATO részvételre a harci cselekményekben több kérdést is felvet. Hozzáteszem, az USA is igyekszik kihátrálni az ügyből, hiszen ott van még Afganisztán és Irak, nem utolsó sorban Az utóbbi hetekben az Obama adminisztráció körüli belpolitikai válság. A Franciák harcias kiállása most visszaüthet. Égető szükségük van a győzelem gyors kikényszerítésére. Nyilván senki sem tartja Kadhafit megfelelő államfőnek, azonban egy elhúzódó háború nagyon nem kedvez a koalíció államainak, mivel a világ közvéleménye közben felébredhet és még a végén egy nem kívánt fordulatként a Líbiai vezettéssel kezdenek szimpatizálni. Másrészt még inkább nyilvánvaló, hogy ez a Francia haderő már nem az az erő amely Amerika nélkül megfelelő tűzerőt képes biztosítani egy elhúzódó konfliktusban.

Nem utolsó sorban pedig az ENSZ BT határozatban foglalt cél, hogy a civil lakosság védelmében lépjenek fel, nem vezetett sikerre, látszólag ez kevés a lázadók sikeréhez a NATO mereven ragaszkodik a BT határozat végrehajtásához. A lázadók így magukra maradnak a harcban, és láthatólag nem elég erősek egy gyors sikerhez. Ráadásul fel nem merik fegyverezni őket, lévén nem megbíhatóak a "nyugat" számára. Az elmúlt napokban ráadásul a lázadók soraiban is a szövetségesek jelentős veszteséget okoztak.

Ha tehát Sárközy nem jut záros bidőn belül eredményre akár a saját pozícióját is veszélybe sodorhatja.