2018. február 10. írta: frusztráltapa

A MÉM-ek titkai (A mémek igazi jelentése tartalma)

Készitette: Gárdos Éva

1. Bevezetés

Az emberiség mentális-, és kulturális fejlődése rendkívül izgalmas, ám sok vitára okot adó téma. Kulturális területen régóta dolgozóként és autodidakta módon kutatóként az eddigi tapasztalataim azt íratják le velem, hogy az ember nem fejlődött semerre sem. Nem lett jobb, és nem lett rosszabb a Föld bolygón megjelenése óta. Az emberiség ugyanazzal a génkészlettel és ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik a már említett megjelenése óta. Az emberiség különböző korokban megjelent eszméi valójában soha nem vezettek tartós jóra- nem fejlődtek a szó nemes értelmében - s ha a szándék jó is volt, nemes, attól a világ nem fejlődött jobbra, hanem egy idő után a korábbi állapotnál is rosszabb lett. Az emberiség történelme tele van ugyanazokkal a problémákkal, a problémák megoldásának hasonló módon való keresésével, és a tökéletlen megoldásokkal. Azt lehet mondani, hogy minden korban szinte ugyanazokkal a problémákkal küzdött az emberiség, az emberi fejlődés, az emberi kapcsolatok fejlődése, az eszmék és vezérlő gondolatok (vallás, erkölcs, filozófia és az ezekkel kapcsolatos tudományok) ugyanazon problémákra keresték a választ: a tökéletes megoldást. Így volt ez az emberiség hajnalától fogva a mai legújabb korig. A társadalmi és kulturális jelenségekre keresve a választ választottam témául ezt a fejezetét e tantárgynak. Dolgozatom témája a „mém”-ek körüljárása. Ehhez a témához legfőképpen Richard Dawkins vélekedését vizsgáltam meg, s még több más internetes forrást is áttanulmányoztam.

Replikátorok, a gének titkai

„ Ha valahol a Világegyetemben léteznek olyan életformák, melyeknek kémiája a szilíciumon és ammónián alapul, nem pedig szénen és vízen, ha olyan élőlényeket fedezünk fel, amelyek felforrva elpusztulnak mínusz 100 Celsius-fokon, ha az élet olyan formájára bukkanunk, amely egyáltalán nem is kémián, hanem elektronikus reverberációs körökön alapul, akkor ezeknek az életformáknak a replikálódó egységei szinte elkerülhetetlenül evolúciós folyamatok.”[1]- Írja Dawkins Az önző gén című könyvében. Dawkins itt az evolúciós folyamatokat vizsgálja, s összeveti a biológiai evolúciós folyamatokat az emberiség szellemiségének fejlődésével, párhuzamot vonva a két folyamat között, s az evolúciót, mint fogalmat is tisztázza. Dawkins a gén analógiájára megalkotja a „mém” fogalmát.

„Mémek”

„Az evolúció nem attól evolúció, hogy szénvegyületek, nukleinsavak és gének vesznek részt benne. Egy folyamatot akkor nevezhetünk evolúciónak, ha önmaguk lemásolására képes egységek eltérő túléléséből áll, s a spontán variációképződés, valamint a természetes szelekció egymást követő lépései ismétlődnek benne.”[2]

Dawkins a továbbiakban kifejti, hogy „az evolúció alanya mindig egy replikátor kell, hogy legyen, vagyis valamiféle olyan egység, amely képes önmaga lemásolására. A földi élővilágban ez a replikátor a gén, ám evolúció bármiféle replikátor részvételével megindulhat. A replikátorok lemásolódásakor véletlenszerű hibák következhetnek be, ezek a spontán mutációk. Az így létrejött változatok közül némelyek hatékonyabban, mások kevésbé hatékonyan képesek lemásolni magukat. A jobban szaporodó, "életképesebb" replikátorok több másolatot hagynak maguk után, s ez a kiválogatódási folyamat, a természetes szelekció.”[3]

A viszonylag pontatlan másolás a természetes kiválasztódás alapja, a „mém” egy információs egység, amelyre jellemző, hogy utánzás során másolódik egyik emberi agyból a másikba, amely lehet egy stílus, egy viselkedési szokás, vagy egy eszme is.

Akármit is lehet mémnek nevezni, amelyre jellemző az, hogy utánzással lehet másolni. Dawkins szerint: „a mémek replikátorok, és amennyiben azok, akkor ugyanolyan önzőek, mint a gének”, amely azt jelenti, hogy létük terjedésük okán van, és a legismertebb, legelterjedtebb mémek nem is a legjobbak, hanem a legsikeresebbnek mondhatók.

"Én azt hiszem - írja -, hogy nemrégiben egy újfajta replikátor bukkant fel éppen ezen a bolygón." Az új replikátort mémnek nevezi, mely "lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek építésének módja. ... Ha egy tudós egy jó gondolatot hall vagy olvas, akkor továbbadja kollégáinak és tanítványainak. Megemlíti a cikkeiben és előadásaiban. Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedve elszaporodik".[4]

Egy másik gondolkodó- Blackmore- állítása szerint a legnépszerűbb emberi eszmék inkább a mémeknek kedvezőek, mint az emberiség számára lennének hasznosak. Az emberiség által közkedvelt, vagy népszerű eszmék Blackmore szerint olyan trükköket alkalmaznak, amelyek által sok-sok emberi agyban meg tudnak maradni, amelyeket állandóan le is másol az agy. Itt Blackmore a gének működésével von párhuzamot, amelyeknek fennmaradásuk szempontjából fontos tulajdonságuk az, hogy csoportokba tudnak rendeződni, amelyekből aztán egyre bonyolultabb biológiai szervezetek jöhettek létre, amelyek folyamatosan hatással voltak egymásra - amely gének által vezérelt ökoszisztémákat hozott létre. Blackmore ezt a csoportokba rendeződési adottságot állapította meg a mémeknél is, és „mémplexeknek” nevezte el e jelenséget. Azt állítja Blackmore, hogy a mém csoportok egymást segítik, és más elméletek háttérbeszorításával törekednek a hatékonyságra. S hogy amennyiben a mémeket replikátoroknak tekintjük, akkor egy új dimenzió nyílik meg számunkra az emberi kultúra és gondolkodás fejlődésének megértésében.

„Dawkins szerint a mémek - a kultúra alapegységei - önálló szaporodásra képes replikátorok, voltaképpen egy egészen új "élőlénytípus" képviselői. Az emberi agyak - és a mémek tárolására és továbbmásolódására alkalmas könyvek, lemezek, számítógépes hálózatok stb. - a mémek számára csak élőhelyet jelentenek. A mémek nem minket szolgálnak, hanem csak saját lemásolódásukra képesek. Tudatunk, kultúránk csak tenyészhely a számukra, amely evolúciójuk színtere és eredménye is egyben.”[5]

Tehát, Dawkins szerint a legbonyolultabb mém- csoportok nagy hatást tudnak gyakorolni életünkre (ilyenek mém csoportok az eszmék is), azt állítja, hogy a különböző eszmék külön, önmagukban nem állhatnának fenn, életképtelenek lennének, s így összefogtak, hogy ők kerülhessenek be egy-egy emberi agyba.

Ez az elmélet a gyakorlatban valahogy úgy prosperál tapasztalatom szerint, hogy amennyiben eszmékről beszélünk, az emberi gondolkodás úgy működik, hogy amiről az ember azt hiszi, hogy számára befogadható, azt be is fogadja (ez egy alapeszmére vonatkozik véleményem szerint), és még olyan hasonló eszméket, gondolatokat keres ez mellé, amelyek az általa alapeszmének elfogadott eszméket megtámogatják. Önigazolásnak is hívjuk ezt a jelenséget. Születésünk óta egyfolytában találkozunk ilyen mémekkel, hiszen ezeket vesszük át szüleinktől, ahogy mondani szokás: az anyatejjel szívjuk magunkba. Tehát nagyon sok mémet mi készen kapunk, fogékony gyermekkorunkban már gyökeret ver bennünk sok mém. (Ilyenek a viselkedés, illem, szokások az élet minden területén, kultúra, az adott társadalom kultúr anyaga).

Dawkins egyébként még elmélete terjedése alatti időszakban megváltoztatta a semleges replikátor központú véleményét, s vallás ellenes lett, és inkább a tudomány mellett tette le voksát: a vallást rossznak, a tudományt pedig az emberiség megmentőjének állította be, amely ellentmond a fent említett memetikai elméletének.

„A mém-elméletnek azonban vannak Dawkinsnál sokkal lelkesebb hívei is. A legtekintélyesebb Daniel C. Dennett amerikai filozófus, aki az evolúcióelmélet harcos és népszerű védelmezője. Darwin veszélyes ideája című, magyarul is megjelent könyvében külön fejezetet szentel a memetikának. Dennett azon az állásponton van, hogy tudatunk, vagyis az a dolog, amelyet saját magunknak érzünk, nem más, mint az agyunkban többé-kevésbé megtelepedett és állandóan cserélődő mémek sokasága.”[6]

Dennett szerint a különböző élőlények között (állat és ember viszonylatában) különbségek vannak; méghozzá az, hogy az állatok egy féle, az ember viszont már két különböző replikátor működési területe. Így tehát az állatokat a gének irányítják, az emberek pedig egyrészt a fajukat akarják fenntartani, másrészt eszméiket is akarják terjeszteni.

Ha memetikai szempontokat nézünk, akkor az emberi gondolkodás értelme az, hogy a mémek fennmaradjanak, megragadjanak minden egyes ember agyában, és másolódjanak is. Ezt a célt úgy érik el, hogy folyton ismétlődnek, felidéződnek az elmében. (Ilyenek a kellemes dallamok, slágerek pl.) A mém az emberi érzelemmel is együtt tud működni, így még hatékonyabb tud lenni.

„Susan Blackmore brit pszichológus, akinek sok nyelvre lefordított könyve, A mémgépezet a közelmúltban nálunk is megjelent, szintén komolyan veszi a mém- elméletet. Még azt is feltételezi, hogy a mémek evolúciója az ember genetikai evolúciójára, testfelépítésünk kialakulására is hatással volt. Szerinte a Homo sapiensnek azért fejlődött óriási agya, mert a mémek szelekciós nyomást gyakoroltak a jó utánzóképességű, fejlett és nagyagyú emberek kiválogatódásának irányába. Ezzel ugyanis a mémek teret nyertek a maguk számára, közeget, ahol "élni", szaporodni tudnak”[7]

A mémeknek be kell illeszkedniük, alkalmazkodniuk kell életben maradásuk érdekében a már meglévő mémekhez, létük függ a már adott memetikai ökoszisztémától. A kultúra egyes gondolkodók szerint olyan mém- halmaz, amely több feltételhez kötődik: egyrészt az azonos területen élő, másrészt azonos korban élő emberek fejében, csoportok fejében nagyon hasonló módon van jelen.

Két mém egymás felé irányuló harcának is fel lehet fogni pl. a forradalmakat: az új mém erősen tör előre a régi mém kárára.

A darwini evolúcióelmélet okán létrejövő kétségek

„Az egész darwini evolúcióelmélet arról szól, hogy hogyan jöhetett létre a földi élővilág egy céloktól mentes, teljesen "vak" folyamat eredményeképp, gondolattalan, mechanikus lépések ismétlődésével. Darwin és követői bebizonyították, hogy egy ilyen folyamat képes létrehozni az élővilágot, s ez a folyamat le is zajlott a Földön. Ezt a folyamatot nevezzük evolúciónak.”[8]

Én a darwini elméletet nem osztom, véleményem szerint a világ nem véletlen, gondolattalan és végképp nem céltalan. Én azt gondolom, hogy volt egy teremtés, amely létrehozott egy rendszert. Egy nagyon bonyolult, még az ember számára is átláthatatlan és felfoghatatlan rendszert, de RENDSZERT. A rendszerről tudjuk azt, hogy a legkisebb összetevője is kihat az egész rendszerre. Az általunk ismerhető rendszer is olyan bonyolult, és annyira összefüggő (pl. ökoszisztéma), hogy az soha nem alakulhatott ki magától, s végképp nem céltalanul. Ami bizonyos lehet, hogy ez a rendszer (ökoszisztéma) valamennyire rugalmas, és alkalmazkodni képes az adott körülményhez esetenként- számomra ez jelenti az evolúciót. DE! Új fajok nem jelennek meg, minden életforma a maga génkészletével gazdálkodik. Az egyes életformák génvariációi jelennek meg újra- és újra. Véleményem szerint valami nagyon hasonló a helyzet a kultúrával is: mivel az emberiség minden egyes tagja ugyanazokkal a biológiai képességekkel bír, és nagyon hasonló lelki (mentális képességekkel) is, ebből adódik, hogy a világról és a dolgokról való felfogása is ugyanazon a pályán mozog. Épp ennek a következménye az, hogy visszatérő divatok, eszmék, stílusok, művészeti megoldások, és végül, de nem utolsó sorban technikai megoldások is vannak.

Szerintem a teremtéstől a mai napig csak a technika és a kényelmi megoldások különböző szinten való birtoklása okozza a régi ember és a modern ember, a régi mém és az új mém; a régi társadalom és az új társadalom közötti különbséget. Következtetésemet igazolják a következő idézett gondolatok is:

„Nyilvánvaló tehát, hogy a mémek történetében a véletlenszerű variációképződés helyett irányított variációképződés jelenik meg. Ebből pedig az következik, hogy a mémek története nem evolúció.”[9]

„Az evolúció másik nélkülözhetetlen lépése, a természetes szelekció sem érvényesül maradéktalanul. Nagyon sok esetben mesterséges szelekció váltja fel, mert egyszerűen nem igaz, hogy a mémek csakis úgy terjednek, ahogy azt „Az önző gén”- ből idézett részben olvashattuk.”[10]

Technikailag képesek vagyunk arra, hogy egy-egy mémről céltudatosan számtalan másolatot készítsünk, s azokat tervszerűen eljuttassuk a mémek által lakható tér kívánt pontjaira. Ezt a célt szolgálja például a közoktatás és a reklám. A mémek szaporodásának ilyetén befolyásolása pedig kimeríti a mesterséges szelekció fogalmát; a mémeket céltudatosan gyártjuk és tervszerűen szaporítjuk. Ezért a mémek történetének az égvilágon semmi köze nincs az evolúcióhoz. Minden olyan gondolatmenet szükségszerűen téves, amely azon a feltételezésen alapszik, hogy a mémek egy evolúciós folyamat alanyai.[11]

Más vélemény szerint „a kulturális evolúció egyáltalán nem evolúció, ha pontosak akarunk lenni"[12]

Egy vélemény szerint: „Az evolúció csak "magukra hagyott" replikátorok rendszerében működik, vagyis olyan rendszerekben, ahol a szaporodó egységek lemásolódás kori variációképzését és e variánsok további szaporodását külső, célvezérelt befolyás nem módosítja.

Ilyen volt a földi élővilág helyzete az élet kialakulásától kezdve mintegy három és fél milliárd éven át, egészen az ember megjelenéséig.”[13]

„A Földön az ember az a céltudatos és hatóképes valaki, aki kézbe vette és eszközként kezdte el használni a mutáció és a szelekció mindaddig öntudatlanul működő folyamatait. Nekikezdett számos növény- és állatfaj átalakításához. Mesterséges szelekció alkalmazásával azokat az egyedeket, azokat a variánsokat kezdte el szaporítani, amelyek valamilyen szempontból a leghasznosabbak voltak neki. Ezzel a tenyésztésbe, nemesítésbe vont fajok számára az evolúció megszűnt, s törzsfejlődésük az élőlénykészítés folyamatává változott. A XX. században a szelekció irányítása mellett a mutációk irányítására is egyre inkább lehetőség nyílt, így az ember élőlény- készítési munkája még hatékonyabbá és gyorsabbá vált.”[14]

Kulturális evolúció?

Dolgozatom során már említettem, hogy tapasztalatom és véleményem szerint igazából nincs kulturális evolúció a szó klasszikus értelmében. Nem állnak elő vadonatúj megoldások, jobbára a régit, a már valaha ismertet ismételgetjük. Állításom nem az új tudományos felfedezésekre vonatkozik, hanem a kultúra egyéb elemeire, az eszmékre, a probléma- megoldásokra, és társadalmi kapcsolatokra, az ember reakcióira a környezetével kapcsolatban.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a mémeket lényegileg a gének analógiájára kell elképzelnünk, akkor kézenfekvő az a következtetés is, hogy nincsen értelme „jó” vagy „rossz”, kulturálisan értékes vagy értéktelen dolgokat hordozó mémekről beszélni, és a lakodalmas rock valamelyik dallama vagy a „Dallas” szignálja ebből a szempontból egyenrangú az „Ötödik szimfónia” nyitótaktusaival.

Hiszen az, hogy egy adott kultúrán belül mit tartunk jónak vagy elítélendőnek, ezek szerint nagymértékben a kulturális környezetünkben jelen lévő és a természetes szelekció nyomása alatt a túlélésért versengő mémektől függ.[15]

A társadalmi fejlődés, természetesen elsődlegesen az információ átadásának különböző módjai, erőteljesen befolyásolják a mémek terjedését. Az írott kultúrák megjelenése előtt a mémek terjedésének két lehetséges útja volt: a hordozó közvetlen utánzása a nem-hordozó által, és szájhagyomány útján. A társadalom minden ismeretét ilyen módon kell továbbadni, különben elveszik. Ez a probléma ahhoz vezetett, hogy kijelölt, hivatásos „emlékezők” feladata volt a mítoszok és legendák megőrzése és átadása a fiatalabb generációknak. Ez sokféle mutáció megjelenéséhez vezetett, ezért jelennek meg a mítoszok és legendák sokféle formában. Az írásbeliség hajnalán az írás tudománya kevés írnok rendelkezésére állt csupán. Így a köznép a fenti módokon járt el továbbra is. Ugyanakkor azokat a mémeket, amelyeket fontosnak ítéltek, stabilizálta ez az eljárás (törvények, vallási előírások). Ez tette lehetővé a nagyobb társadalmak létrejöttét azáltal, hogy megnőtt az uralkodó adminisztratív hatáskörébe vonható területek nagysága.

A görög-római kultúra az olvasási képesség általános elterjedését hozta magával. Ez ahhoz vezetett, hogy mind a mémek terjedése, mind pedig másolási hűsége jelentősen fejlődött. Ilyen módon az írott törvények hozzáférhetőbbekké váltak, ami növelte betartásukat, nem lehetett olyan könnyen félreérteni őket, és kisebb volt az esélye hogy egyáltalán nem jut el az információ. A nyomtatással ez a tendencia megerősödött és felgyorsult. A tömeges nyomtatás lehetővé tette ugyanakkor azt is, hogy bármilyen meggyőződésű szerző eljuttassa mémjeit másokhoz. Így a mémállomány mérhetetlenül kibővült.[16]

Ez a fejlődés hozzájárult ahhoz a fejlődéshez, ami mind a mai napig tart, és egy zárt, öröklésen alapuló társadalomtól, a nyitott, érdemalapú társadalom felé mutat. A memetikus sokszínűség a memetikus evolúció felgyorsulásához is hozzájárul[17]

Az internet a memetikus terjedés egyik legtermékenyebb közvetítőjévé vált. Ennek egyik legmeghatározóbb oka a gyorsaság. Magas az információs sűrűség, így akárki viszonylag kevés ráfordítással saját honlapot üzemeltethet, ahol reklámozhatja mémjeit a ritka mémek hordozói könnyebben egymásra találnak (chat, fórumok, keresők) könnyebb terjedés, megőrzés az összes információ szimultán, bármikor elérhető.[18]

Az internet néhány más tulajdonsága is hozzájárul annak lehetőségéhez, hogy bárki széles körben tudja terjeszteni mémjeit: költségkímélő, anonim , csoportosulási lehetőséget nyújt, és interaktív.[19]

V.1. Mémek előfordulása a tömegkultúrában

A tömegkommunikáció a tömegkultúrában is megváltoztatta a mémek terjedését. Ilyen népszerű mémek lehetnek az asztrológia, a millenium és a városi legendák. A városi legendák például olyan történetek, amelyek rejtélyesen jelennek meg, spontán módon terjednek, humoros és horror-elemekből állnak, és jól mesélhetőek. Replikációs erejük abban áll, hogy viccesek vagy éppen félelmet keltenek, és hogy a figyelmet a mesélőre irányítják. A városi legendák általában realisztikusak és hihetőek, részben azért mert illeszkednek a létező köz-felfogáshoz.[20]

[1] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[2] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[3] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[4] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[5] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[6] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[7] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[8] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[9] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[10] http://www.mindentudas.hu/magazin2/20051005amem.html

[11] http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2002/0205/10.html

[12] http://www.mindentudas.hu/magazin2/20051005amem.html