Meg kell állapítanunk, hogy a nyilvánosság nem működik megfelelően korunkban. Sőt rosszabbul működik, mint korábban, mivel olyan információ, illetve lényeges és releváns információt nem tartalmazó inger tömeg éri a társadalmat, hogy nem képes szétválasztani a rá vonatkozó sorskérdésektől a kevésbé lényegeset. Mivel a fogyasztói társadalom vesszőfutásban él, folyamatos megfelelési kényszer alatt, így esélye sincs érdekei megfelelő artikulálására, illetve, amennyiben megtenné a társadalom többi tagja, nem reagál, így a reakció nem fenyegeti a helytelenül cselekvőket. Az érzelmi kérdés döntő a civil társadalom hatalmában? Ha olyan témát feszeget egy egyesület, amely érzelmileg eléri a szélesebb rétegeket, akkor valamilyen támogatottságra szert tud tenni. Amennyiben erre nem képes legyen bár szó élet-halálról. nem figyelnek fel a társadalomban, hanem zavaró elemként inkább üldözik, mert nem fér bele abba a keretbe amit képes feldolgozni.

Magyarán, relativizálódnak a fontos kérdések is. Másrészt, a Nyilvánossághoz való hozzáférés szintén akadálya lehet, a civil kontrollnak. Itt nem csak arra gondolok, hogy nem engednek bizonyos csoportokat megszólalni, hanem a megszólalás üzleti jellege, például honlap készítés reklám és marketing költségek, elérhetetlenek a civilek számára. A pályázati rendszer túl bonyolult és kiszámíthatatlan. Lehetetlen (olykor nevetséges)feltételeket  ír elő a pályáztató, mégis a hátszéllel utazók könnyedén kihasználják. Azok a civil? (kérdéses a civil szervezet kompeenciája, ha politikai hátszéllel utazik) szervezetek képesek elérni a társadalom egészét, akik valamilyen támogatást tudhatnak maguk mögött. Nyilván így nem érvényesülhetnek olyan hangok amelyek pont a kontroll szerepét töltenék be. A civil társadalom ebből a szempontból atomizálódik. Mindenki inkább saját és családja túléléséért küzd. Ez az állapot nem kedvez a demokráciának sem, amely egyre jobban torzul.

Robert B.Reich, a Szuperkapitalizmus című könyvében figyelmeztet, hogy a normák semmibevétele súlyos következményekkel, a demokrácia súlyos sérülésével járhat. A politológus szerint a hatalom és a tőke egyenlőtlen eloszlása miatt – újra kellene definiálni a közérdeket, és az új konszenzusnak az önkorlátozáson kell alapulnia. Hozzátette, veszélyes, ha az elit az államot üzleti vállalkozásként kezeli, nem pedig nemzeti szolidaritásközösségként.  A Reich-i önkorlátozás fogalma illik bele abba képbe, ahol nem az emberi mohóság, hanem kizárólag a struktúrák és mechanizmusok vizsgálatával és kiigazításával eredményt lehet elérni. Reich nyomán némelyek úgy vélik, hogy új kiegyezésre van szükség a társadalom, a vállalatok és a politika között, amelynek keretei között újra kell gondolni az állam szerepét. A civil kontrollt elnyomják a vállalatok érdekei, gyakran eltérítve a civil erőt, és nem a társadalom, hanem a vállalati érdekek mentén fejtik ki tevékenységüket. Másrészt előfordul az is, hogy nem releváns ügyeket kreálnak és inkább ezekre fordítják az energiát, míg a társadalom szempontjából fontos ügyeket jelentéktelen színben tüntetik fel amire amúgy sem marad energia, így a fontos dolgok relativizálódnak! Valójában a Reich-i önkontroll nem jelenthet megoldást, a kontrollt alulról jövő kezdeményezéseknek kell gyakorolni, amennyiben a demokrácia ennek teret enged.