Az aktuálpolitikában, ma hangsúlyosabb kérdés a kultúra, a kultúrához kapcsolódó identitás, mint valaha. Aktualitását az adja, hogy a mai globalizálódó világban, a kommunikáció és a világgazdaság nagymértékű fejlődésével, egyre gyakoribb és közvetlenebb a különböző kultúrák találkozása, összeütközése. A modernizáció és a nyugatiasodás üteme gőzerővel tör előre. Ellentétes folyamatként, észrevehető a „saját kultúra”, a nemzeti, etnikai identitások reneszánsza melyek, sokszor nem lehet tudni, milyen erővel képesek befolyásolni a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokat. Egyre erőteljesebb más, nem kormányzati aktorok részvétele a nemzetközi viszonyok rendszerében. Képesek artikulálni érdekeiket (a technikai civilizáció fejlődésének és a globalizációnak is köszönhetően) olyan kisebbségek (szubkultúrák) melyek eddig nem szólaltak meg, nem tartották fontosnak a megszólalást. A különböző integrációs folyamok szintén erősítik a szükségét a kultúra és az ezzel kapcsolatos történések megértésének. A kulturális folyamatok, különösen a kultúrák találkozásának a megértése nélkül nem prognosztizálható egyértelmű siker a nemzetközi viszonyok megértésében sem. Az állam területén zajló kulturális tevékenységrendszereknek sajátos szerepe van a honvédségi szubkultúra alakításában ezen keresztül (gondolok itt a külföldi missziókra, a Magyarországon feladatokat végrehajtó külföldi katonákra, akik szinte mindig magyar katonákkal közösen dolgoznak) a kultúraközi interakciók irányításában. A kultúra, az államok alaptevékenységei közé tartozik, a kultúra ápolása állami alapfeladat. Ez a kérdés a szakterület feladattisztázása, finanszírozása miatt is jelentős. Szakmai érdekből részletes elemzést igényelnek az egyes honvédségi állománykategóriák, hisz egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy lényegesen különböznek egymástól, mégpedig: Mindezek tisztázása az elérendő célhoz vezető utat, módot, eszközrendszert is befolyásolja. A kulturális célrendszer mindig következmény, valami után jön. Akkor határozzuk meg, miután megvizsgáltuk a kultúra jelenlegi helyzetét, sorra vettük a konkrét tevékenységek és az egész kulturális terület aspektusait, és kialakítjuk a koncepciónkat. A koncepció mentén, vagy annak következményeként határozzuk meg a célokat. A kultúrpolitika a politika céljainak van alárendelve, ezért ha innen a célok felől vizsgálódunk, akkor ingoványos talajra tévedhetünk. Ezért inkább nem a célokat határozzuk meg elsőként, hanem inkább vizsgáljuk meg a kulturális tevékenységek alapvető funkcióit. A funkciók szélesebb spektrumban helyezkednek el. Nem kívánok foglalkozni a köztudott részekkel, mint a szórakoztatással (a rekreációs tevékenységet kizárólag az üdülésre értik és hiányzik a rendszerből) a magas kultúra megismertetésével, az ünnepekhez, jeles eseményekhez kapcsolódó tevékenységekkel és azok funkcióival. Az automatikusan összeollózott illetve át sem gondolt célmeghatározások súlyos károkat okozhatnak. Most az általam a téma szempontjából legfontosabbakkal foglalkozom. Az identitás funkció egy társadalom életképességét mutatja, illetve hosszú távon biztosítja a kultúra ápolása. Első részben az identitás kérdése az alapvető, mert ez alapján mondjuk meg, hogy kik vagyunk. Megkülönböztetjük magunkat másoktól és ezek a különbségek az alapjai az identitásnak egy nemzethez, sőt országhoz való tartozásnak és ezen túl még a hűségnek az elvárható lojalitásnak. Egy jól működő államban a lakosság döntő többsége tudja, hogy ki ő és hova tartozik, e nélkül káosz és következhet be. Könnyen beláthatjuk hát, mennyire fontos az identitás kérdése és ezzel párhuzamosan a kultúráé. Könnyen belátható, mennyire fontos a katonák kulturális tevékenysége, hiszen a hadsereg az ország, a Haza felé identitással rendelkező katonája az a katona, aki jól teljesít. Mindig van olyan ország, nép, nemzet, esetleg fogalom, vagy idea, amihez hűséggel kell tartozni amit, vagy akit meg kell védeni, így nyer értelmet a katona világa. Ha nincs kihez hűségesnek lenni, ha nem látják értelmét a munkájuknak, vagy harcuknak, előfordulhat, hogy akár a magas technikai fölény is kevés az eredményhez. Nemhiába, fontos fogalom a hadseregben a morál. Katonai morál egy külön szakterület, de ismerjük fel, szervesen következik a kultúra állapotából, az ahhoz való viszonyból. Nyílt harchelyzetben, feladat végrehajtás során gyakran előfordul, hogy erős kötelék alakul ki a bajtársak között. Ez a bajtársiasság a közös megpróbáltatások, az együtt elszenvedett nehézségek és veszteségek, sikerek eredménye. Azonban nem mindegy, hogy amíg ilyen helyzetek nincsenek, addig is a morál megfelelő legyen. Nem véletlen, hogy az amerikai hadseregben annak ellenére, hogy a multikulturalizmus az USA-ban igen erős, nagy támogatottsággal bír, mégis sulykolt hazafias programok, himnuszok, filmek erősítik az identitást, a kötődést egy homogén nemzettudathoz és ezen keresztül erősítik a morált is. Ennek támogatója lehet a kulturális tevékenységrendszer, hiszen az identitást erősítő legfőbb dolog a hagyomány, a történelem, maga a kultúra. Ez olyan követelmény egy hadseregen belül, amit semmilyen indokkal nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert e nélkül csupán zsoldosseregről beszélhetünk. Az viszont csak akkor hatékony, ha igen jól megfizetik. Nem kizárólag hagyományokra szükséges építkezni. Ami jó, azt be lehet, be kell építeni a mi kultúránkba. A kultúra nem statikus, hanem állandóan változó összetett kincs, ami a hagyományokra építve befogadja, szervesen beépíti önmagát tökéletesítve, hogy a kihívásokra minden időben megfelelő válaszokat legyen képes adni. Így életképes és megújuló. Ugyanez vonatkozik a tevékenységrendszerre, ahol szükséges felismerni, a változásokat és az igényeket. Mindazonáltal ragaszkodni kell az alapokhoz, ahogy Huntington is említi. Motiváló funkció - A következő ok, amiért fontos, az identitáson kívül a motiváció. Motiváció nélkül nincs erő, amely serkentené a lakosságot a közösség ügyeinek megoldására, rendbetételére, áldozatvállalásra, sőt egyéni motivációt is segíti az egyéni érvényesüléshez. Amely pedig összeadódva mintegy allokációjaként a sikeres életeknek, sikeres közösséget jelent. Visszatérve a hadseregre, a motiváció többrétű. Lehet elrettentéssel, mint a Kádár-korszakban. Ekkor a törvény szigorától való félelem miatt engedelmeskedik a katona. Vagy érzelmi motivációk például hazaszeretet miatt lojális, vagy zsoldos katona, aki fizetésért harcol. A zsoldos csak akkor motivált, ha átlag fölött megfizetik! Amennyiben egyik sem áll fenn akkor legfeljebb ma elterjedt szóval válságkatonák kerülnek be a honvédséghez, akik épp annyira motiváltak, hogy megtartsák az állásukat, de ha bármi jobb adódik, akkor lelép. Ma egy egyszerű honvéd vagy tisztes ugyanannyit, vagy kevesebbet keres, mint egy vidéki multinacionális áruház részmunkaidős árufeltöltője. Nem csoda, hogy nagy a fluktuáció és a növekvő külföldi békefenntartói szerepvállalásokat egyre nehezebben képes teljesíteni a honvédség. A biztonság-védelem funkció - A kultúra egy kapocs, amely nem csak elválaszt, megkülönböztet, hanem összeköt, összekapcsol. Ez az állapot fokozott biztonságot jelent az egyénnek. Megfigyelhető, a fiataloknál is, hogy igyekeznek, valamilyen irányzathoz tartozni, akár rajonganak azokért a zenékért öltözködésért, akár nem. A fontos, az összetartozás érzése, ami lehetővé teszi az egyénnek, hogy felemelt fővel járjon, kielégíti a lelki szükségeit, az önértékelést támogatja, lehetőséget ad a büszkeségre, ami boldogságot is jelent. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a kultúra biztonság-védelem funkciója negatív következményekkel is járhat, például, elmélyíthet szakadékokat különböző kultúrák között, egészen a legszélsőségesebb esetekig, ahol akár az idegen kultúrától való teljes elhatárolódás gondolata is felvetődik, pozitív hatást figyelhetünk meg. Az egymás iránti tolerancia nagyobb, az áldozatvállalási kedv erősebb, és a szubkultúra tagjai, szívesebben tesznek eleget az egymás iránti elvárásoknak. A helyes egyensúly megteremtése elengedhetetlenül szükséges. A mások, a kultúrán kívüliek iránti tolerancia is javulni fog, ha a helyes úton előbb saját önértékelésünket hozzuk helyre. Egy biztonságos pozícióból szemlélve egyszerűbb elfogadni a másságot. A hivatásos politika szerepe és felelőssége ebben a kérdésben óriási. Műveltség-felemelkedés funkció - A műveltség elterjedése a társadalomban összességében minőséget jelent. Ez a minőség azonban önmagában nem garantálja a sikert, a társadalmak és nemzetek közötti versenyben. A magasabb műveltség azonban békeidőben segíthet. A felemelkedés záloga a műveltség. Ez társadalmi szinten igaz, hiszen, a nyersanyag, ipar, különösen high-tech és IT ipar, a stratégiai helyzet, potenciál hiányában különösen fontos, a kutatás-fejlesztés. A kutatás-fejlesztés kitörési pont lehet a számunkra. Hadsereg szinten hihetetlenül fontos lenne a szakmai felkészültség mellett a megfelelő műveltség, a lehető legtágabb értelemben. Egy katona, aki műveletlen, súlyos csapás lehet bizonyos helyzetekben. Ez különösen a magasabb beosztásokra igaz. Nem csak azt kell tudni, hogyan intézkedjenek különböző helyzetekben, hogyan boldoguljanak a megszokott viszonyok között. Tudnia kell viselkedni, értenie kell a saját és adott helyzetben a mások kulturális hátterét. Igaz ez a személyes életben, a karrierépítésben is, felemelkedés műveltség nélkül ugyan lehetséges, de nem célszerű. A magasabb társadalmi körök, az elit nem fogadja be a műveletlen feltörekvőket. Egy katonatisztnél különösen furán hat, amikor képtelen viselkedni nem ismeri az elemi illem és protokoll szabályokat. A tudását pedig gyakran kamatoztathatja. Egy nép, ország felemelkedése szorosan összefügg a kultúrájukkal, illetve az adott népcsoport viszonyával, a saját kultúrájához. Kell, hogy szeresse a saját kultúráját, hiszen ha nem szeretné, netán fontosabbnak, jobbnak tartana másik kultúrákat, könnyen elvesztheti a sajátját, hiszen éppen, mint egy betegség elterjed és a saját kultúra, kiüresedik. A kiüresedés helyére pedig valami új, más nyomul be. Ez pedig az adott kultúra, azon kívül pedig az adott nép, nemzet halálát jelenti. Stratégiai funkció - A kulturális tevékenységek ilyen jellegű funkciói árnyalt megközelítést igényelnek, A stratégiai funkció többszintű. 1. Stratégiai abban az értelemben, hogy a belső egészséget szolgálja, ahogy már az előző funkcióknál leírtam. Tehát motivál, biztonságot nyújt, elismerést, műveltséget, összetartozást. Ez egyben egyfajta belső stratégiaként is értelmezhető, mint közép és hosszú távú célok, mert ezek nélkül egy pusztulási folyamat indul be, amely előrehaladott állapotában (mikor már semmi nem érdekli az embereket, nincsenek közös ügyek, kiábrándulnak, több generáción keresztül erősödik a teljes kiábrándultság) irreverzibilissé válhat. Láthatjuk tehát, hogy a kulturális tevékenységrendszer félretolható, elhanyagolható ugyan, de csak egy rövid ideig, mert egy társadalom egészséges működéséhez biztosítani kell azokat a táplálékokat, amelyek mint egy testnek, elengedhetetlenül szükségesek az életben maradáshoz. A hadseregben, annyiban módodul a szükségessége, hogy ott erősebb az a funkció, amely az összetartozást, a büszkeséget, (nem álságos erőltetett dologról beszélünk, hanem olyan büszkeséget, dicsőséget, melyet a kívülálló társadalom is respektál) motivációt erősíti. Később még tárgyalni fogjuk a tiszti állomány kinevelésének kérdését, a kultúra szempontjából. Nem mint tárgyi ismeretekkel bíró rétegről beszélünk, hanem mint viselkedés és morális hozzáállásról. 2. Stratégiai abban az értelemben, hogy egy hadsereg célja, hogy egy adott ország érdekeit különböző módon támogassák, ezen belül határozott érdeke egy társadalomnak, hogy kifelé azt az arcát mutassa, ami valós és nem mellesleg pozitív. Ezt a célt csak stratégiai célként lehet felfogni a hadseregen belül. Ezért nem elég, ha zárkózott, félszeg, félénk, idegen környezetben viselkedni, megszólalni képtelen katonák képviselik hazánkat a legkülönfélébb országokból érkezettek előtt. Számos esetben katasztrofális képet visznek haza idegen országból érkezett katonák csak, mert egy kis odafigyelés hiányzik. Nem mondom, hogy kísérletek nem történtek, a megfelelő ellátásra, a pozitív kép megteremtésére, csak nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy sikerült elérni a kívánt hatást. Fel kell ismerni a döntéshelyzetben lévőknek, hogy a kulturális tevékenységek stratégiai jelentőségűek egyrészt, mint magyar állampolgár másrészt, mint olyan katona, aki a nemzetközi kapcsolatokba kerül, vagy kerülhet.
