Általában, ha hadviselésről, vagy csatákról hallunk, a klasszikus ütközetek jutnak eszünkbe. Legtöbbször ezekről hallani, vagy olvasni. Gondoljunk, azonban Robin Hoodra, vagy Tell Vilmosra, vagy akár a hős francia ellenállásra a II. világháború idején. Ők mind az aszimmetrikus hadviselés hősei voltak.

Valójában azt jelenti az aszimmetrikus hadv. Fogalma, hogy a szembenálló felek közül az egyik jóval gyengébb haderővel, nem képes eredményesen felvenni a harcot az ellenségével. Az ügyet, amiért harcol, nem adja fel, hanem a nyílt szemtől szembeni csata helyett az aszimmetrikus hadv.-t választja. Hívhatjuk gerilla harcmodornak, partizán háborúnak, terrorizmusnak (a klasszikus terrorizmus arról ismerszik meg, hogy a polgári lakosság, tehát ártatlanok ellen irányul, azonban manapság már gyakran a haderő elleni támadásokat is ezzel a jelzővel illetik).

Az utóbbi időben az aszimmetrikus hadviselést, mint az erősebb fél harcmodorát emlegetik, hogy miként kell felvenni a harcot a bujkáló terrorizmussal.

Az aszimmetrikus hadv. Ellen harcolni finoman fogalmazva is nehéz. Nem lehet megkülönböztetni a barátot az ellenséggel. Ugyanis a polgári lakosság támogatása gyakran együtt jár ezzel a harcmodorral. Tulajdonképpen az ilyen háború teljesen soha nem megnyerhető, amennyiben a lakosság támogatja a harcosokat.

Az I. Vh.-ban a holland ellenállók támadásaira válaszul, a német hadsereg megtorló akciókkal válaszolt, amelyre a sajtó és a propaganda azonnal lecsapott és eredményesen démonizálta a megszállókat.

Ma ez a folyamat fordítva zajlik, most a támadó keveseket démonizálja a sajtó és a propaganda, támogatást remélve a közvélemény részéről a polgári lakosságot is érintő terrornak, szigorú ellenőrzéseknek, kontrollnak. Ma az erősebb oldaláról vívott aszimmetrikus hadviselés a pozitív cselekmény, legalábbis szándék szerint. A történelmet való igaz az győztesek írják, a jelent is ők irányítják. Érdemes megjegyezni azonban, hogy az aszimmetrikus hadviselésre általában megszállt területeken kerül sor. A többit már az olvasóra bízom…

A média nem hiába neveztetik hatalmi ágnak, a propaganda egyre erősebb, és képes arra, hogy tiszta fogalmakat is összezavarjon, megossza a közvéleményt, a jót rossznak mondva rosszat jónak állítva be.

Visszatérve, az asszimetrikus hadviselést propagálják, mint a jövő legfontosabb doktrínáját, és leépíttetik a tömeghadseregeket, a nehézfegyverzetet. A bökkenő abban van, hogy ahonnan a sugallatok jönnek, nem ezt teszik. Fegyverkeznek és fegyverkeznek. Igaz létszámgondokkal küzdenek, ám ha tehetnék háromszor annyi katonát fizetnének, csak jönnének.