A családom belüli erőszak állandó emlegetése nem akar alábbhagyni. Ki tudja, miért talál jó szándékú emberek közül is talál támogatókat ez az ügy és én inkább úgy mondanám, hogy nem is támogatóivá, hanem áldozatává válnak ennek a harcnak. Meglehet, úgy érzik emberek, hogy méltán állnak arra az oldalra, talán elszenvedői voltak valamilyen erőszaknak, úgy érzik félresiklott az életük.  A családon belüli erőszak elleni küzdelem, része egy koncepciós pernek, amely a régen jól működő rendszereket kívánja szétverni. Egy tőről fakad a kábítószer legalizálás, a bűnözés elbagatellizálása, a nehéz helyzetbe került ártatlan emberek kriminalizálásával egyidejűleg.  Van jó és rossz. A rossz az rossz, nem kell megérteni, nincsenek jogai. A jog nem csak elhatározás kérdése, hanem igazságosságé is. Ha nincs mögötte igazság akkor az nem jog, hanem erőszak.

Nézzük meg mi történik. Mit tanultunk szociológiából? A társadalom alapegysége a család. A társadalom nem egyénekből épül fel, hanem családokból. Ha egy társadalmat szét akarok verni, akkor az alapoknál kell megtenni, vagyis a családnál. Hogyan lehet ezt véghezvinni? Egyénekre verni a családokat! Hogyan lehet ezt megtenni? Olyan elvekre kell hivatkozni, amelyek önmagukban helyesnek tűnnek, sőt még szépnek is, annak ellenében kell felsorakoztatni, ami bántja a szemem, vagyis a család ellenében. Ósdi trükk. A szomorú az, hogy hiába ósdi, újra és újra be lehet csapni embereket.

Ha jól működik egy társadalom, a család is jól működik. A család nyújtja a fészket, a biztonságot. Az ember ahhoz, hogy felnőjön biztonságra, ellátásra, szeretetre van szüksége. Ahhoz, hogy később megvalósítsa önmagát kell a család támogatása. Ahhoz, hogy valakit a család támogatni tudjon, szükséges, hogy a másik családtagok képesek legyenek lemondásra. Viszont ez oda-vissza szerep. Ez a lemondás viszont is szükséges.  Az, hogy megvalósítom önmagam, egy illúzió. A család nélkül nincs siker, és nincs, aki büszke legyen rám, nincs aki együtt örüljön velem.

Ha elkezdjük módszeresen a családon belüli erőszakot emlegetni, az vajon hová vezet? Elkezdik sürgetni a szankcionálást, majd a kontrollt és egyidejűleg el akarják venni a családtagoknak a hagyományos jól működő szerepét és jogait arra nézve, hogy döntéseket hozhassanak, nevelhessenek, megóvhassák szeretteiket. Amennyiben az egyént fölé helyezzük a családnak és azt mondjuk neki: Mivel nem neked tetsző döntéseket hoztak a szüleid, netán korlátoztak téged, mindegy, hogy butaságot, vagy gonoszságot akartál elkövetni akkor elvettük a lehetőségét is, hogy az az ember felelősségteljes rendes felnőtté váljon, aki hasznos tagjává válik a társadalomnak. Olyan önző emberré lesz, aki többet nem alkalmazkodik, és kárára válik a környezetének. A kisebbik baj, ha betörő lesz, mert amíg működik a bűnüldözés (amennyiben valóban a bűnt üldözik), megfékezhető, a nagyobb baj, ha tisztségekhez, netán vagyonhoz jut, politikussá válik.

Visszatérve a családon belüli erőszakra. Nyilván való, hogy nem lehet nézni az erőszakot. Azonban ne gondolja senki, hogy ez gyakori és általános, ahogyan feltűntetik! Igen ritka és annak következménye, hogy önzővé váltak az emberek. Ráadásul elveszik a megélhetési lehetőségeket így egyre gyakoribb a kétségbeesett ember. Amennyibe egy társadalom jól működik az erőszakos, nem jól viselkedő embereket kiveti magából. Az önzés következménye még, hogy inkább elválnak egymástól a házastársak, mintsem kitartsanak és felvállaljanak nehézségeket. A szétesés a válás óriási lelki megrázkódtatást jelent, így gyakran indulatos jelenetek kísérik. Ez még nem ok arra, hogy a még működő családokat terrorizálják olyan jogszabályokkal, törvényekkel, amelyek ellehetetlenítik a család működését elveszik lehetőségeit és megfosztják jövőjétől önzővé tenyésztve gyermekeiket.